A pillanatmozaikokból építkező előadás az érzékien láttató képek atmoszférájában az ember helyzetére, a világban való otthontalanság, a neo- menekültlét és az autoriter rendszerek idegenségérzetének megjelenítésére irányul.
Helyzetek és állapotok, melyek átsiklanak valamilyen más szituációiba, a mélyben kapcsolódnak egymáshoz.
A szöveg, a mozgás és live act természetes egységben illeszkedik a képi formákhoz a gondolatiságra fókuszáló akciókban.
Az előadás sajátossága a közvetlenség, személyesség, az előadó varázsa, aki önmagát hajtja, lendíti előre a szabadság utópisztikus teréhez vezető úton.